Botlik, roskad szegény tested,
Nem bírja a nagy keresztet.
Földre sujtód, jaj! én voltam,
Ki oly sokszor elbotoltam.
III. állomás
Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged
Mert szent kereszted által megváltottad a világot
Izajás próféta könyvéből (Iz 53,13 )
„Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan megborzadtak láttán, - hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak."

Elmélkedés
Az erőszak nyelve mindig harsány és magabiztos. Az erőszakos fellépés mindig meggyőző. Különösen, ha burkolt formában érkezik. A jóindulat köpenyébe burkolva. Pedig csak a test megvetése és a másik lenézése, megalázása van benne. Akarod, vagy nem – az én akaratom megy át. Az lesz, amit kigondoltam. Nincs helye sem a vitának, sem az ellenkezésnek. Önelégült mosoly követi: „Látjátok! Így kell ezekkel bánni!”
A győztes rendszerint diadallal hagyja el a csatateret. A történelem őt jegyzi fel. Talán egyik-másik még szobrot is kap. Vagy akár diadalívet is állítanak a tiszteletére. Tényleg ő győzött? De mi lesz a vesztessel? Mi lesz a felrepedt ajkakkal, a vérző szemöldökkel? Mi lesz merényletek sérültjeivel? Akiket csak úgy említ a híradás, mint könnyű, vagy súlyos sérült? Akik már nem kelnek fel a tolószékből. Akik szeme világát kiégette a robbanóanyag. Akik elveszítették a lábukat. Akik hónapokon át nyöszörögtek a kínzókamrák gumibotjai alatt. Akik belehülyültek a verésbe és az éhezésbe. Akik az erőszak nyomait kitörülhetetlenül hordozzák a lelkükben. Akiknek egy egész élet kevés a gyógyuláshoz.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

Minden megvert emberben Jézus szenved. Minden megszégyenített áldozatban Jézus arca pirul. Minden leüvöltés Jézus fülét repeszti. Minden erőfölény Jézust dönti a földre. Minden erőszak Őt pofozza. Ha valaki, Ő tudja és ismeri, mi a szenvedés. Én el is fordulhatok az erőszakot látva. Kerülhetem az Ő arcát és a pillantását. Ő a fájdalomtól lihegve is felnéz. A tekintetével ajándékoz meg. Én vagyok. Ne féljetek! Veletek vagyok a világ végezetéig.
Mi Ayánk, ...
Üdvözlégy Mária, ...
Könyörül rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
Tovább a IV. állomáshoz