Édes Jézus drága testét
Véres fára fölszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
Szent keresztfa, sírva áldunk.
Véres fára fölszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
Szent keresztfa, sírva áldunk.

XI. állomás
Jézust a keresztre szegezik
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged
Mert szent kereszted által megváltottad a világot
Mert szent kereszted által megváltottad a világot
Izajás próféta könyvből (Iz 53, 1-8)
„Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele.
Elmélkedés
Mi „vonz” ebben a kereszten agonizáló Elítéltben? Egy ilyen szenvedés kétségtelenül részvétet ébreszt. De a részvét túlságosan kevés, hogy az életünket hozzákössük ahhoz, Aki a fán függ. Hogyan lehet megmagyarázni, hogy ez a rettenetes látvány emberek megszámlálhatatlan sokaságát vonzotta? Miért tették a keresztet hitük ismertető jelévé?
Ki ad magyarázatot azokra a férfiakra és nőkre, akik a történelem folyamán e jelre tekintve éltek s adták oda az életüket?
Ki ad magyarázatot boldogemlékű Mindszenty József, boldog Salkaházi Sára, boldog Apor Vilmos, boldog Bogdánffy Szilárd, boldog Meszlényi Zoltán püspökök vértanúságára.
Ki érti meg boldog Batthyány-Strattmann László orvos, Árpád-házi Szent Margit áldozatait?
Ki egyesül az elűzött szerzetesek, a megkínzott-bebörtönzött papok és püspökök szenvedésével?
Ki törli le a Gulágok, Recskek, Dachauk okozta könnyeket?
Ki teszi elviselhetővé a levert forradalmak és elcsalt évek keserűségeit?
Egyetlen magyarázat: a kereszten haláltusáját vívó Krisztus.
Krisztus a keresztről a szeretet erejével vonz.
Vonz az isteni szeretet erejével, mely vonakodás nélkül teljesen odaadta magát.
Vonz a végtelen szeretet erejével, amely a földről fölemelte a kereszt fájára Krisztus testének súlyát, hogy ellensúlya legyen az ősbűnnek. Vonz a határtalan szeretet erejével, mely a szeretet minden hiányát képes pótolni, és lehetővé teszi az embernek, hogy újra menedéket találjon az irgalmas Atya karjai között.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
Fölmagasztalt Krisztus, megfeszített Béke, áraszd szívünkbe szeretetedet, hogy keresztedben fölismerjük megváltásunk jelét! Add, hogy sebeid vonzásában Veled együtt éljünk és haljunk!
„Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele.
Elmélkedés
Mi „vonz” ebben a kereszten agonizáló Elítéltben? Egy ilyen szenvedés kétségtelenül részvétet ébreszt. De a részvét túlságosan kevés, hogy az életünket hozzákössük ahhoz, Aki a fán függ. Hogyan lehet megmagyarázni, hogy ez a rettenetes látvány emberek megszámlálhatatlan sokaságát vonzotta? Miért tették a keresztet hitük ismertető jelévé?
Ki ad magyarázatot azokra a férfiakra és nőkre, akik a történelem folyamán e jelre tekintve éltek s adták oda az életüket?
Ki ad magyarázatot boldogemlékű Mindszenty József, boldog Salkaházi Sára, boldog Apor Vilmos, boldog Bogdánffy Szilárd, boldog Meszlényi Zoltán püspökök vértanúságára.
Ki érti meg boldog Batthyány-Strattmann László orvos, Árpád-házi Szent Margit áldozatait?
Ki egyesül az elűzött szerzetesek, a megkínzott-bebörtönzött papok és püspökök szenvedésével?
Ki törli le a Gulágok, Recskek, Dachauk okozta könnyeket?
Ki teszi elviselhetővé a levert forradalmak és elcsalt évek keserűségeit?
Egyetlen magyarázat: a kereszten haláltusáját vívó Krisztus.
Krisztus a keresztről a szeretet erejével vonz.
Vonz az isteni szeretet erejével, mely vonakodás nélkül teljesen odaadta magát.
Vonz a végtelen szeretet erejével, amely a földről fölemelte a kereszt fájára Krisztus testének súlyát, hogy ellensúlya legyen az ősbűnnek. Vonz a határtalan szeretet erejével, mely a szeretet minden hiányát képes pótolni, és lehetővé teszi az embernek, hogy újra menedéket találjon az irgalmas Atya karjai között.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
Fölmagasztalt Krisztus, megfeszített Béke, áraszd szívünkbe szeretetedet, hogy keresztedben fölismerjük megváltásunk jelét! Add, hogy sebeid vonzásában Veled együtt éljünk és haljunk!
Mi Atyánk, ...
Üdvözlégy Mária, ...
Üdvözlégy Mária, ...
Könyörül rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
Tovább a XII. állomáshoz
Könyörülj rajtunk!