Szent Lukács evangéliumából (Lk 1, 46-55)
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért."

Elmélkedés
Az Anya ölébe fektették a Fiú élettelen testét. Az Evangéliumok nem szólnak arról, mit érzett Mária abban az órában. Mintha az evangélisták hallgatásukkal tiszteletben tartanák fájdalmát, emlékeit. Hogyan is lettek volna képesek ezek kifejezésére! A sok évszázados hagyomány őrzi a Pieta képét, és általa vési bele a keresztény nép emlékezetébe legfájdalmasabb kifejezését annak a kimondhatatlan szeretetkapcsolatnak, mely Mária szívében az angyali üdvözlet órájában fogantatott és érlelődött egészen isteni Fia születéséig. E szeretet nyilvánult meg a betlehemi barlangban, tétetett próbára már a templomban történt bemutatáskor, és mélyült el a Mária szívében őrzött és át- meg átgondolt szavakkal együtt (vö. Lk 2,51). E szeretet hangjai hallatszottak a kánai menyegzőn.

Most ez a szeretetkapcsolat alakul át olyan egységgé, mely felülmúlja az élet és a halál határait. E szeretetkapcsolat mintát ad minden elrontott, balul sikerült emberi kapcsolatunk helyreállítására.
A szeretet szótlan ölelése gyógyulást hoz a kimondott szavak okozta bűnökre.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

A Fájdalmak Asszonyának csendes ölelése által taníts minket arra a nehéz szeretetre, amely nem futamodik meg el a szenvedés elől, hanem bizalommal ráhagyatkozik Isten gyengéd szeretetére! Nála semmi sem lehetetlen. A nagy dolgok gyakran csendben történnek. Ölelés ez a béke, melyet a kiengesztelődés és az újjászületés csendje tart a karjaiban: