A filippiekhez írt levélből (Fil 2,6-11)
„Krisztus Jézus isteni mivoltában az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr."

Elmélkedés
Jézus nem csak külsejét tekintve lett hasonló az emberhez. Felvállalta sorsunkat. Mindenestül ember lett. Ő, aki emberré lett értünk, nem engedi, hogy az ember elembertelenedjen. Jézus vállát nyomja a ma keresztje is.

A munkanélküli édesapa, aki hónapok óta feleslegesnek érzi magát. - A haszontalanság keresztje.
A baleset miatt megözvegyült fiatalasszony könnyektől áztatott arca. - A reménytelenség keresztje.
A folytonosan becsapott és kisemmizett munkás aggódó csendje. - A kiszolgáltatottság keresztje.
Az árakkal megbirkózni képtelen öreg jövőtől félő sóhaja. - A bizonytalanság keresztje.
A rehabilitációs osztályon fekvő naponta egyre kiüresedő tekintete. - A magány keresztje.

Ők a mindennapok terhének hordozói. Tekintetükkel viszik a terhet. Azt a terhet, amit nem választottak, de nem is kerülhetnek ki. Amikor hittel pillantanak fel a feszületre, fel-felfénylik: nem vagyok egyedül, nem vagyok haszontalan. Nem vagyok kiszolgáltatott. Van biztos talaj a lábam alatt. Jézus arcába tekinthetek. Jézuséba, aki egy lett velem. Isteni mivoltjában ember lett. Szenvedett, hogy nekem ne kelljen egyedül szenvednem. Velem együtt és énértem vállalta.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

Krisztus együtt járja velünk életünk útját. A keskeny ösvényeket és a széles sugárutakat egyaránt. Időről időre megáll és bevárja a legnyomorultabbat is. A puszta jelenlétével is szilárdítja emberségemet, hogy egyetlen helyzetben se magányosodjam el.