A galatákhoz írt levélből (Gal 5,13. 6,2.9)
"Szabadságra szól a meghívásotok. Szeretetben szolgáljatok egymásnak! Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét! Ne fáradjnk bele a jótettekbe, mert ha el nem fáradunk, majd aratni is fogunk. Amíg időnk van tegyünk jót mindenkivel"

Elmélkedés
Kiöntött az árvíz – én siettem menteni a menthetőt.
Elsodorta a szökőár a városodat – én építettem újjá a házadat.
Ezreket temetett maga alá a földrengés – én kutattam fel az életben maradottakat.
Mindent beborított a belvíz – én működtettem a szivattyúkat.
Minden vetést kiperzselt az aszály – én szállítottam a magam gabonájából.
A járvány miatt lezárták a kikötőket – én mégis megszerveztem a gyógyszerszállítást.

"Szeressétek egymást!" Ha ezt a parancsot eltöröljük, Krisztus Egyházának egész építménye összedől. Közösségünkben a szeretetnek olyannak kell lennie, mint a lángoló tűz. Ahogy elhamvadó tűzzel sem törődik már senki, ugyanúgy közösségünk sem lesz már senkinek sem hasznára és el is pusztul, ha hiányzik belőle a szeretet.
Reggeltől estig a közönyről és a nemtörődömségről hallok.
Amint baj van, mihelyst pusztít a katasztrófa, én mást látok, mint amit hallok. Cireneiek állnak a segítők sorába. Az első szóra hordják a takarót, az élelmet. Megnyílnak a pénztárcák. Telnek a bankszámlák. Visszük egymás keresztjét. Könnyítjük egymás terhét. A Cireneitől a szervező értelem és a dolgos erő felajánlását tanultuk meg. Minket nem kell kényszeríteni. Ebben a keresztcipelésben ez az igazi erő: a rászorulóban meglátunk Téged. A segítő akciót megelőzően odaállunk melléd és imádságban megbeszéljük Veled a teendőt. A lélek törvényének a parancsa így jutott el a fejen át a kezekhez. Így hosszabb az út, mint a kézből kézbe adott kenyér útja. De biztosabb, mert az embertől emberig a legrövidebb út a lélek ösvényén vezet. Ez ellen pedig nincsen törvény.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

A szeretet ellen nincsen törvény. Szeressetek tettetés nélkül! Adjatok! Adjatok! Túlcsorduló mértékkel mérjetek!