Földre roskadsz másodízben,
Értem tűrô kegyes Isten.
Hát én hányszor tántorultam!
Bűneimbe visszahulltam!
VII. állomás
Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged
Mert szent kereszted által megváltottad a világot
A 22. zsoltárból (Zsolt 22,15-20)
„Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, és a halál porába fektettek. Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek. Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!"

Elmélkedés
Aki nem tanul a saját hibáiból, arra van kárhoztatva, hogy újból és újból vétkezzen. Hogy újból és újból súlyos bűnöket kövessen el. Ha egy nép nem okul a maga történelmén, istentelenségein, ismét lesüllyed az erkölcsi nihil mocsarába. A népirtások, a diktátorok vérengzései, a szülőföldről való elűzetések kicsiben kezdődnek. Ártatlan eszmék, amelyek a feltétel nélküli szabadságot hirdetik. Azt a szabadságot, amelyik cél nélküli és Isten nélküli.
A hitétől megfosztott ember eleinte maga előtt akarja igazolni bűnös vágyait. Önmagát csapja be képtelen viselkedésével. És mivel sem alázata, sem reménye nincsen, egy nap csendes magányában leszámol Istennel. Már nem kérdés. Elteszi a Bibliát. Az Egyház nélkül és Jézus nélkül ünnepel.
Elereszti a Golgota keresztjét és eloltja a remény pislákoló mécsesét. Tudja ugyan, hogy nem lesz képes egyedül élni, mégis megint próbálkozik. Már számtalanszor elesett és megint a porban fogja végezni. De nem tanul. Már nem tud a hite szerint élni, ezért saját hitet gyárt. Igazolni kell a bűnös életét. Ez a maga-módján csinált hit a tudományosság látszatát kelti. Majd drága konferenciákon barátaival osztja meg becsomagolt hazugságait. A bulvárlapok, a magazinok is nagy hasznot húznak a hazugságból. „Azzal dicsekszik, ami a gyalázatára válik.”
Az ember újból és újból elesik, és alig tanul. Pedig a népirtások, a diktátorok vérengzései, a szülőföldről való elűzetések mind-mind előzménnyel bírtak. Gyakran nem a második, hanem a sokadik elesések ezek, amelyek alatt rogyadoznak Krisztus lábai. Ő mégis mint Út, mint Igazság és mint Élet marad a Világ Világossága.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

Urunk, ha kísért a Tőled való elszakadás gondolata – tarts meg minket!
Urunk, taníts felismerni a bűnöket és a bűnök forrásait!
Urunk, nevelj okosan és hitben élni!
Urunk, Te soha nem számolj le velünk!
Urunk, Te kezdj új életet bennünk.
Mi Atyánk,...
Üdvözlégy Mária, ...
Könyörül rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
Tovább a VIII. állomáshoz